Találtam 2 nagyon szép és kifejező verset. Úgy vélem ez anélkül szemlélteti mi van most velem, hogy irnék bármi személyeset is...Persze most itt regélhetnék, hogy tegnap este voltam ZP-ben eddán meg, hogy kurva jó volt, hogy újfennt diszmedence, vagy akár, hogy X egyre jobban hiányzik és nem tudok beletörődni, hogy végérvényesen elveszitettem vagy netán, hogy a kis Esztibaba hasfájós és sokat sir emiatt én keveset alszom. De minek? Ez mind felesleges, hisz még Roliról sem hallottam pár napja:( Uh ime a 2 vers....

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot, soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni
Mással látni meg őt és utána fordulni
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni, sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat
S imádkozni,
Hogy Ő sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán, hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé , már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

------------------------------

Egyedül fogok én állni a világon
Egyedül, egyedül nem lesz soha párom

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon
Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon;s aki hű s nem álnok
Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom, örködik könnyezve
S ha ébren vagyok kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem
És még akkor is szeret örök visszatérten.

S nem fog borulni le rám senki se sírva
Ha majd távozom az örök, néma sirba.