It's my life

    Igen még mindig élek...Csak mostanában sok a suli, sok a tanulnivaló, a terepgyakorlat és különben is nem a net előtt lógok egész nap, hanem ÉLEK!

   Még mielőtt valaki valamit félreértene, nem vagyok bepasizódva, nem az villanyoz igy fel. Egyszerűen imádom a sulim és imádom magam amiért nyáron beiratkoztam még egy szakra. Ugyan sokkan nehezebb egyszerre 2szakon tanulni, de megéri. Csodálatos emberek az új csoporttársaim és a régiek is. Két közösség, ahol nagyon szeretnek és akiket én is szeretek. Jah és a sorsfintora vagy inkább vicce vagy minek nevezzem ezt mind Xnek köszönhetem. (Nem érdekel nevezzük mostmár Gábornak!) A miatta lévő depresszióm annyira eluralkodott, hogy tudtam valamit kezdenem kell magammal... igy gyak miatta vagyis, hogy ne rá gondoljak amiatt adtam be a felvételim. Először féltem és úgy éreztem teher lesz, de nem az. Persze itt is vannak mély pontok, itt is sokat kell tanulni, sajnos itt sem adják ingyen a jegyeket, de tetszik....:)) Kösziiiii Gábor...Bár inkább bárcsak ne köszönhetném, bárcsak meg se ismertelek volna...Mondjuk mostmár úgy 1 hónapja töröltem mindenhonnan...nem hiányzik, megszűnt létezni:)

   De hogy picit pontosabban mi van velem mostanában? Nem sok..Rettentő sok terepgyakorlat, ahol éjszakánként buli és örömködés. Rettentő sokat tanulok, mert az kell... Rettentő sokat babázok. Eszter gyönyörű és imádom...Nah igen és hasonlit rám...Be nem álla szája, egész nap csak gügyög:))

   A legviccesebb...Volt nekem egy exem. Gábornak hivták, de nem az a nyári faszfej kretén... Vele 3x próbáltuk, de sajnos egyszer sem jött össze a dolog...Aztán pici örihari után mostanában újra elkezdtünk barátkozni és valóban jóba lettünk. Picit úgy éreztem akár vissza is akarom kapni, ami esélyes is lett volna, mert a csaja sokat hisztizett... Mint kiderült miattam, mert kurva féltékeny volt... Ezért ma be lettem neki mutatva, vagyis össze lettünk eresztve... Nagyon féltem ettől az estétől, féltem, hogy nem tudok majd disztingváli és akkor szégyent hozok Gáborra... De nem igy lett, nagyon aranyos a csaj, nagyon jól megértettük egymást... Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nagyon szereti és tiszteli Gábort, sokkal jobban mint én valaha is tudnám..Nagyon édesek együtt és tényleg minden... Úgyhogy vagy tetszik vagy nem meg kell tanulnom életemben először másodiknak lenni...És itt most nem a szeretői státuszra gondolok, hanem arra, hogy megmaradok nagyon nagyon jo barátnak, mert ugye a barátság ha jol csinálják örök:)) Különben is ezzel együtt is szexy, szingli és fiatal vagyok, ahogy csak az én drága Nórim:))

   Viszont Nórim beteg és most aggódom miatta nagyon:( Már 2hete lett beteg a terepgyakon és azóta nem javul:(( Féltem, de idővel biztos jobban lesz, mert mint tudjuk idővel minden elmúlik.. Nyáron pl nem hittem volna, hogy ez a Gáboros dolgot túlélem, de ment..Élek és boldogabb vagyok, mint valaha...Annyira boldog vagyok, hogy akkor azt a megcsalós ribancot választotta és nem engem és most azota második csajánál tart és ki tudja hányadik hűtlenségénél..Mondhatni egy igazi féreg:) Dehát ez engem már hidegen hagy:) Most ott vagyok, hogy nem erőltetek senkivel semmit sem, majd ha jönni akar a nagyŐ akkor ott lesz. Meghát időm ugyis alig lenne rá:)

   Viszont most megyek aludni, mert 2 hét múlvára nagyon szépnek kell lennem, mert az én egyetlen drága kicsi Danikám felnőtt és szalagot avatnak neki...Picit irigykedem is rá, mert hiányoznak azért azok az idők...Fura ezt igy kimondani, de néha hiányzik...Olyan hirtelen elmúlt és felnőttünk...Észbe sem kapunk, de rohannak az évek és ez sajnos márcsak igy lesz...Most, hogy 1hete volt 2éves gimis osztálytalálkozó olyan furcsa volt... Ott voltunk 12en a 18ból és ijesztő volt belegondolni, hogy szétszéledtünk. Akik egykor a "családom" voltak mostmár csak egy szép emlék a múltból...Ugyan tartjuk akapcsolatot, dehát ez már nem ugyanolyan..Persze mondják, hogy akkor szép egy ismeretség, barátság, ha nem kell ahhoz minden nap találkozni, hogy szeressük egymást...De ez nem igaz...Illetve nem mindenkinél:) Bár ma ahogy a mamutnál Gáborékra várva összefutottam Szandrával annyira örült nekem...Fura volt, hogy pont ő ugrott majdhogynem a nyakamba akivel utáltuk egymást...Talán mégis csak jelent valamit ez a "gimiscsaládi kötelék"..Talán egy egész életre szól csak akkor ezt még nem érezzük, mert még gyerekek vagyunk hozzá és csak az évek múlásával lesz kiforrott érzés...Nem tudom minden esetre most alszom rá egy hatalmasat és igérem majd jövök még osztani az észt:)

   Na igen és akit esetleg érdekelne Rolcsee jól van...Még mindig Debrecenben nyomul és taln majdnem olyan elfoglalt, mint én:) De valamelyik nap azt igérte majd jön és osztja ő is nektek az észt.