Van nekem egy nagyon kedves barátom, Attilának hivják, de mára már mindenki csak Kenyérnek szólitja! Egy igazi aranyos srác tiszta életvidám, nevetős, mosolygós meg minden...Volt eddig...
Sajnos az élet elsodort minket egymás mellől, ami abból adódik hogy ő az ország másik végén lakik Márokpapin. És igen lássuk csak be neki sincs közel Bp nekem meg Mp:) Ugyhogy sajnos 5évig nem tudtunk találkozni, szinte mármár nem is hallattunk egymásnak magunkról. Éltünk a világban csak mint 2ember akik, mintha soha nem is ismerték volna egymást. Ez rettentően hosszú idő és néha nehéz, néha könnyű volt. Mindketten éltük az életünket egyedül egymás nélkül, de mégis emlékezve.
Csakhogy nemsokkkal ezelőtt jó szokásomhoz hiven függtem a neten igy rátaláltam iwiwen újra felvettük a kapcsit, msn meg minden ami ilyenkor lenni szokott..Mint a régi szép időkben ugyanonnan folytattuk, annyi különbséggel, hogy ő teljesen más lett, már nem az a 15éves félénk kissrác és már én sem az a 14éves kislány vagyok aki akkor voltam. Már nem naiv és ami a legfontosabb nem szerelmes Kenyérbe. (Igen annak idején sajnos nagyon szerettem, dehát hiába...Ma már nem bánom, hogy nem lett belőle semmi, mert igy legalább még most is úgy gondolok az akkori Kenyérre, hogy nevetek és nem pedig sirok. Valljuk csak be ez igazán nagy különbség:P)
De mindezek ellenére nagyon jó volt hallani róla, beszélgetni vele msnen. Néha még mindig olyan volt picit, mint régen...De ezt sajnos mindketten tudtuk hogy ugyanazt az életérzést, "viszonyt" már nem hozhatjuk vissza, hiszen ahogy öregszünk változunk és vannak dolgaink amik elmúlnak. (Pl: amikor az évek múlásával levetjük magunkról a gyermeki köntöst és sajnos "kötelezően" magunkra kell öltenünk a zord felnőtti létet.Ami azért valljuk csak be közel sem olyan jó, mint amikor önfeledten szórakozik a kisgyerek és tudja bármit tesz sem lesz olyan komoly következménye...)
Aztán szépen lassan az msn beszélgetéseket a tett követte, mivel a suli szervezett egy fakultativ terepgyakorlatot Márokpapira (az én ajánlásomra). Hát mondanom sem kell nagyon fura volt, hisz a régen esetlen kis vékony srác mára egy izmos magas és igencsak határozott férfivá vált. Sajnos nem tudtam vele sokat beszélgetni, mert ő elment este discoba, de előtte még meghivott valami italra, ami igencsak ütött..(Ennek sajnos meglett a következménye is, bár most azt nem nagyon tudom eldönteni, hogy azért sajnos, mert olyan történt aminek nem kellett volna vagy pedig azért sajnos, mert nem ő volt ott, hanem az a kretén Kajla, a bátyja....Ez már számomra is titok marad!)
Ezen dolgok ellenére a kis idő alatt is letudtam szűrni, hogy sajnos az sors őt is megtépázta, de nagyon. Ennek ellenére ő nagyon erős természet és tartja magát ameddig csak tudja...Nos csak eddig tudta.
Sajnos ott falun mindennaposak a kocsmákban a balhék meg az egyéb dolgok, igy hát ő is belekeveredett ilyenekbe...Ezekért a dolgokért most sajnos felelnie kell...Méghozzá nem is kevés idővel...Közel 3év..Nagyon sok idő és sajnos ezt már ő is belátta, igyhát az én kedves, mosolygós Kenyérkém a múlté. Helyette most egy megtört, életével nem törödő, mindent feladó Kenyér él. De nem baj, mert hiszem, hogy van olyan erős, hogy ezt kibirja, hogy túlélje. De sajnos egyenlőre ezt csak én vélem igy és ameddig csak én hiszem ezt addig ez nagyon kevés...Semmiféle segitséget nem fogad el, szépen lassan mindenkit elmar maga mellől..Velem is ezt akarja tenni, de én nem hagyom. Mondtam neki, hogy havonta látogatom, hogy hallani akarok felőle, de ő hallani sem akar erről, mert hogy az egő meg nekem messze van meg hogy ne kelljen utaznom, meg ő nem érdemli meg.. Kifogás van vagy ezer...DE NEM ÉRDEKELNEK!!! Hisz én is önző vagyok, nem akarom újra elvesziteni. Bőven elég volt ez az 5év nélküle, azt gondolom, hogy mégegyszer ezt már nem birnám ki:(
Nekem akkor is az a Kenyér marad akit megismertem, akit megszerettem, akin olyan jókat nevettem, amikor közölte, hogy "ez nem szextábor", "nincs puszi, kész buzi vagyok" vagy pedig "neked is jo lesz, nekem is, senki nem tudja meg"...Nos nekem ezek mind Kenyért jelentik és nem érdekel, hogy most majdnem 3évig korlátozva van a szabadsága. Ha hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Úgyhogy kedves Kenyérkém készülj, mert nem hagyom magam.
Sajnos az élet elsodort minket egymás mellől, ami abból adódik hogy ő az ország másik végén lakik Márokpapin. És igen lássuk csak be neki sincs közel Bp nekem meg Mp:) Ugyhogy sajnos 5évig nem tudtunk találkozni, szinte mármár nem is hallattunk egymásnak magunkról. Éltünk a világban csak mint 2ember akik, mintha soha nem is ismerték volna egymást. Ez rettentően hosszú idő és néha nehéz, néha könnyű volt. Mindketten éltük az életünket egyedül egymás nélkül, de mégis emlékezve.
Csakhogy nemsokkkal ezelőtt jó szokásomhoz hiven függtem a neten igy rátaláltam iwiwen újra felvettük a kapcsit, msn meg minden ami ilyenkor lenni szokott..Mint a régi szép időkben ugyanonnan folytattuk, annyi különbséggel, hogy ő teljesen más lett, már nem az a 15éves félénk kissrác és már én sem az a 14éves kislány vagyok aki akkor voltam. Már nem naiv és ami a legfontosabb nem szerelmes Kenyérbe. (Igen annak idején sajnos nagyon szerettem, dehát hiába...Ma már nem bánom, hogy nem lett belőle semmi, mert igy legalább még most is úgy gondolok az akkori Kenyérre, hogy nevetek és nem pedig sirok. Valljuk csak be ez igazán nagy különbség:P)
De mindezek ellenére nagyon jó volt hallani róla, beszélgetni vele msnen. Néha még mindig olyan volt picit, mint régen...De ezt sajnos mindketten tudtuk hogy ugyanazt az életérzést, "viszonyt" már nem hozhatjuk vissza, hiszen ahogy öregszünk változunk és vannak dolgaink amik elmúlnak. (Pl: amikor az évek múlásával levetjük magunkról a gyermeki köntöst és sajnos "kötelezően" magunkra kell öltenünk a zord felnőtti létet.Ami azért valljuk csak be közel sem olyan jó, mint amikor önfeledten szórakozik a kisgyerek és tudja bármit tesz sem lesz olyan komoly következménye...)
Aztán szépen lassan az msn beszélgetéseket a tett követte, mivel a suli szervezett egy fakultativ terepgyakorlatot Márokpapira (az én ajánlásomra). Hát mondanom sem kell nagyon fura volt, hisz a régen esetlen kis vékony srác mára egy izmos magas és igencsak határozott férfivá vált. Sajnos nem tudtam vele sokat beszélgetni, mert ő elment este discoba, de előtte még meghivott valami italra, ami igencsak ütött..(Ennek sajnos meglett a következménye is, bár most azt nem nagyon tudom eldönteni, hogy azért sajnos, mert olyan történt aminek nem kellett volna vagy pedig azért sajnos, mert nem ő volt ott, hanem az a kretén Kajla, a bátyja....Ez már számomra is titok marad!)
Ezen dolgok ellenére a kis idő alatt is letudtam szűrni, hogy sajnos az sors őt is megtépázta, de nagyon. Ennek ellenére ő nagyon erős természet és tartja magát ameddig csak tudja...Nos csak eddig tudta.
Sajnos ott falun mindennaposak a kocsmákban a balhék meg az egyéb dolgok, igy hát ő is belekeveredett ilyenekbe...Ezekért a dolgokért most sajnos felelnie kell...Méghozzá nem is kevés idővel...Közel 3év..Nagyon sok idő és sajnos ezt már ő is belátta, igyhát az én kedves, mosolygós Kenyérkém a múlté. Helyette most egy megtört, életével nem törödő, mindent feladó Kenyér él. De nem baj, mert hiszem, hogy van olyan erős, hogy ezt kibirja, hogy túlélje. De sajnos egyenlőre ezt csak én vélem igy és ameddig csak én hiszem ezt addig ez nagyon kevés...Semmiféle segitséget nem fogad el, szépen lassan mindenkit elmar maga mellől..Velem is ezt akarja tenni, de én nem hagyom. Mondtam neki, hogy havonta látogatom, hogy hallani akarok felőle, de ő hallani sem akar erről, mert hogy az egő meg nekem messze van meg hogy ne kelljen utaznom, meg ő nem érdemli meg.. Kifogás van vagy ezer...DE NEM ÉRDEKELNEK!!! Hisz én is önző vagyok, nem akarom újra elvesziteni. Bőven elég volt ez az 5év nélküle, azt gondolom, hogy mégegyszer ezt már nem birnám ki:(
Nekem akkor is az a Kenyér marad akit megismertem, akit megszerettem, akin olyan jókat nevettem, amikor közölte, hogy "ez nem szextábor", "nincs puszi, kész buzi vagyok" vagy pedig "neked is jo lesz, nekem is, senki nem tudja meg"...Nos nekem ezek mind Kenyért jelentik és nem érdekel, hogy most majdnem 3évig korlátozva van a szabadsága. Ha hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez.
Úgyhogy kedves Kenyérkém készülj, mert nem hagyom magam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csajszee 2008.03.14. 18:59:53
Sok sikert és kitartást mindkettőtöknek, de inkább Kenyérnek. Neked meg ahhoz, hogy tudj neki segiteni. Majd irj, ha van valami eredményes...