Hát igen most egy pár napig nem irtam, ami nem is nagyon baj...Persze lett volna mit hisz velem minidg történik valami, de mégis vannak dolgok amiket jobb ha nem ir le az ember, mert azokkal csak másoknak okoz fájdalmat, arra viszont én képtelen vagyok még akkor is ha megérdemli az a bizonyos...
Nos röviden annyit, hogy szombaton voltunk kinn Szinikin Balázs szüleinél és flekkeneztünk, ami nagyon jo volt..A szülők nagyon aranyosak és hát igen bejött nekik, hogy latint tanultam és szeretem és még akarok is vele fogllakozni--> most azt hiszik hű, de intelligens meg értelmes vagyok, holott úgy hiszem, nem attól lesz valaki értelmes, hogy latint tanul és egyetemre jár...Lehet bennem a hiba, de szerintem nem a diplomával osztják az értelmet meg az intelligenciát...Minden esetre érdekes volt...Elég sok mindent megtanultam azon a napon, részben a szülőktől, részben az élettől...És azt hiszem ezeket soha nem is feljetem el:) Olyanokra gondolok, mint pl hogy a barát az csak barát és nem több, még ha vonzódik az ember sem szabad hagyni a kisértésnek, mert nem véletlenül csak barát...és igen egy barátság sokkal többet is érhet, mint egy kapcsi, aminek egyszer úgyis vége, persze nem arra gondolok, hogy a barátságok nem mehetnek tönkre, de annak mégiscsak kevesebb az esélye, mert ha jó akkor éltre szól...És igen hiába fáj most úgy, hogy orditani tudnék nem tehetek ellene semmit sem, mert csak barátok vagyunk vagyis nem csak , hanem BARÁTOK!!
Ez a nap még arra is jó volt, hogy elgondolkozzak a jövőmön, hogy egyáltalán ki vagyok és hova tartok, vajon helyes e az út, amit járok vagy némi változtatásra szorul?--> Ezek mindig is örök kérdések maradnak, de nem baj ez az élet rendje és igen állithatom néha tényleg nem árt ilyeneken filózni, mert elég megdöbbentő eredményeket is kaphat az ember..Nos, hogy én mire jutottam?? Még nem teljes a kép, uh ebbe nem is megyek bele inkább...Persze lehet, hogy jobb is:P
Sajnos vasárnap este haza kellett jönnöm és kurva szar volt, újra ebben a koszos zajos nagy városban, ahol mindneki csak bunkóó:((( ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ UTÁLOM BUDAPESTET!!!!
De a rosszban a jó, hogy hétfő este végre tudtam beszélni Dokival:)) Annyira jó volt, picit sikerült megnyugtatnia, hogy mégsem vagyok olyan csődtömeg, mint aminek mostanában érzem magam...Erről nem tehetek, mostanában semmi sem úgy sül el, ahogy tervezem és ezekután már kedvem sincs tervezni...Vagyis kell, mert tervezni muszáj, de minek??? A terveimben ott szerepelt a boldogság is és hol van???HÁT SEHOL....
Na nem baj, mert egyszer majd talán...Persze nem biztos, mert szeretni nagyon nehéz és ha végre valakit szeret az ember akkor sincs garancia, hogy boldog lehet, mert néha a viszonzott dolgoknak is vannak akadályai vagy csak a másik keresi az okokat meg a kifogásokat, de nem baj ez az élet és meg kell tanulni hozzászokni, ha meg ez nem megy akkor nem kell szeretni..Tehát akkor kérdem én minek szeressek? Csak felesleges energia pazarlás...Na nem baj, majd elválik mi lesz az életemből...Minden esetre van nagyon sok barátom, akik szeretnek és akiket én is, de ez mégsem az--> de nem baj, ŐKET SOHA NEM CSERÉLNÉM LE SEMMIRE ÉS SENKIRE!!! Mégha némelyik néha több számomra..ez van, mert ugye, mint megtanulhattam a barát mindig csak barát, mégha belehalunk akkor is--> ez nekem már nem okoz akkora problémát, hisz már megtanultam nevetve sirni, ami ugye kurvára szar dolog, de legalább nem traktálom a barátaimat a problémákkal...Egyszer úgyis csak elmulnak:))
Na húzok rendet rakni, mert azt sajnos kell:)) Senki nem csinálja meg helyettem:))
Nos röviden annyit, hogy szombaton voltunk kinn Szinikin Balázs szüleinél és flekkeneztünk, ami nagyon jo volt..A szülők nagyon aranyosak és hát igen bejött nekik, hogy latint tanultam és szeretem és még akarok is vele fogllakozni--> most azt hiszik hű, de intelligens meg értelmes vagyok, holott úgy hiszem, nem attól lesz valaki értelmes, hogy latint tanul és egyetemre jár...Lehet bennem a hiba, de szerintem nem a diplomával osztják az értelmet meg az intelligenciát...Minden esetre érdekes volt...Elég sok mindent megtanultam azon a napon, részben a szülőktől, részben az élettől...És azt hiszem ezeket soha nem is feljetem el:) Olyanokra gondolok, mint pl hogy a barát az csak barát és nem több, még ha vonzódik az ember sem szabad hagyni a kisértésnek, mert nem véletlenül csak barát...és igen egy barátság sokkal többet is érhet, mint egy kapcsi, aminek egyszer úgyis vége, persze nem arra gondolok, hogy a barátságok nem mehetnek tönkre, de annak mégiscsak kevesebb az esélye, mert ha jó akkor éltre szól...És igen hiába fáj most úgy, hogy orditani tudnék nem tehetek ellene semmit sem, mert csak barátok vagyunk vagyis nem csak , hanem BARÁTOK!!
Ez a nap még arra is jó volt, hogy elgondolkozzak a jövőmön, hogy egyáltalán ki vagyok és hova tartok, vajon helyes e az út, amit járok vagy némi változtatásra szorul?--> Ezek mindig is örök kérdések maradnak, de nem baj ez az élet rendje és igen állithatom néha tényleg nem árt ilyeneken filózni, mert elég megdöbbentő eredményeket is kaphat az ember..Nos, hogy én mire jutottam?? Még nem teljes a kép, uh ebbe nem is megyek bele inkább...Persze lehet, hogy jobb is:P
Sajnos vasárnap este haza kellett jönnöm és kurva szar volt, újra ebben a koszos zajos nagy városban, ahol mindneki csak bunkóó:((( ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ UTÁLOM BUDAPESTET!!!!
De a rosszban a jó, hogy hétfő este végre tudtam beszélni Dokival:)) Annyira jó volt, picit sikerült megnyugtatnia, hogy mégsem vagyok olyan csődtömeg, mint aminek mostanában érzem magam...Erről nem tehetek, mostanában semmi sem úgy sül el, ahogy tervezem és ezekután már kedvem sincs tervezni...Vagyis kell, mert tervezni muszáj, de minek??? A terveimben ott szerepelt a boldogság is és hol van???HÁT SEHOL....
Na nem baj, mert egyszer majd talán...Persze nem biztos, mert szeretni nagyon nehéz és ha végre valakit szeret az ember akkor sincs garancia, hogy boldog lehet, mert néha a viszonzott dolgoknak is vannak akadályai vagy csak a másik keresi az okokat meg a kifogásokat, de nem baj ez az élet és meg kell tanulni hozzászokni, ha meg ez nem megy akkor nem kell szeretni..Tehát akkor kérdem én minek szeressek? Csak felesleges energia pazarlás...Na nem baj, majd elválik mi lesz az életemből...Minden esetre van nagyon sok barátom, akik szeretnek és akiket én is, de ez mégsem az--> de nem baj, ŐKET SOHA NEM CSERÉLNÉM LE SEMMIRE ÉS SENKIRE!!! Mégha némelyik néha több számomra..ez van, mert ugye, mint megtanulhattam a barát mindig csak barát, mégha belehalunk akkor is--> ez nekem már nem okoz akkora problémát, hisz már megtanultam nevetve sirni, ami ugye kurvára szar dolog, de legalább nem traktálom a barátaimat a problémákkal...Egyszer úgyis csak elmulnak:))
Na húzok rendet rakni, mert azt sajnos kell:)) Senki nem csinálja meg helyettem:))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.